Az Országgyűlés 2020. október 6-án elfogadta az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvényt, melynek elfogadása óta több megkeresés is érkezett hozzám egészségügyi dolgozók részéről a megváltozó szabályokkal kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, hogy ebben a bejegyzésben összefoglalom a legfontosabb szabályokat.
A TÖRVÉNY HATÁLYA
A törvény az alábbi jogviszonyokra vonatkozik:
- állami és önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatóra, annak fenntartójára, illetve az állami vagy önkormányzati fenntartási egészségügyi szolgáltatónál egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy jogállására;
- az átalakulás következtében e törvény hatálya alá átalakuló egészségügyi szolgáltatóra;
- az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (Eütev.) alábbi személyeire:
- egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy,
- aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy
- aki nem rendelkezik az aa) pont szerinti szakképesítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban,
- egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy,
- egészségügyben dolgozó: az a) pont hatálya alá nem tartozó, az egészségügyi szolgáltatóval a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő személy,
- rezidens: az első egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítésének megszerzése érdekében jogviszonyban álló, az államilag támogatott, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 115. § (2) bekezdés b) pontja szerinti képzésben részt vevő szakorvos-, szakfogorvos-, szakgyógyszerész-, illetve szakpszichológus-jelölt;
- a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény szerinti felsőoktatási intézmény által fenntartott egészségügyi szolgáltatónál, illetve működtetett klinikai központnál és egyetemi kórháznál foglalkoztatott, a fenti pont szerinti egészségügyi dolgozó jogviszonyára;
- a honvédelmi miniszter irányítása alá tartozó egészségügyi szolgáltató és foglalkoztatottjai jogviszonyára;
- ha az e törvény hatálya alá nem tartozó egészségügyi szolgáltató fenntartója vagy tulajdonosa egyházi jogi személy, a fenntartó vagy tulajdonos erre irányuló döntése esetén az ő foglalkoztatottainak jogviszonyára.
Az Eüetv. mellett a törvényt a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénnyel összhangban kell alkalmazni.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLATI JOGVISZONY LÉTREHOZÁSA ÉS A PRÓBAIDŐ KÉRDÉSE
Egészségügyi szolgálati jogviszony csak olyan büntetlen előéletű és cselekvőképes személlyel létesíthető, aki megfelel az egészségügyi szolgálati munkaszerződés szerinti egészségügyi tevékenység végzésére jogszabályban előírt feltételeknek, és aki nem áll kamarai kizárás etikai vagy fegyelmi büntetés hatálya alatt.
Az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítésekor legalább három hónap próbaidő kikötése kötelező, de összesen a négy hónapot nem haladhatja meg. A próbaidő nem hosszabbítható meg, és tartama alatt az egészségügyi szolgálati jogviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntetheti.
Nem kell próbaidőt kikötni:
- áthelyezés esetén;
- a meghatározott munka elvégzésére vagy feladat ellátására szóló határozott idejű egészségügyi szolgálati munkaszerződésben;
- azonos felek között létrejövő egészségügyi szolgálati munkaszerződésben, illetve
- a Kormány rendeletében megállapított munkakörökben azoknak a szakmai gyakorlatoknak az esetében, amelyekben nem lehet próbaidőt kikötni.
ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG – ÁLLAMI VAGY MAGÁNEGÉSZSÉGÜGY?
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony kivételével – kizárólag a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet, ha a munkavégzés időtartama részben azonos az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy munkaidejével. Az előzetes engedély kérésének elmulasztása esetén az egészségügyi szolgálati jogviszony azonnali hatályú felmondással megszüntethető.
Ezen túlmenően az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató székhelyén vagy telephelyén nem végezhet olyan egészségügyi tevékenységet, amire az egészségügyi szolgálati jogviszonya nem terjed ki.
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy sürgős szükség esetét és a Kormány rendeletében meghatározott eseteket kivéve – nem nyújthat egészségügyi szolgáltatást ugyanazon személy számára, akinek más – e törvény hatálya alá nem tartozó – jogviszonyban már ugyanazon betegség tekintetében egészségügyi szolgáltatást.
A fenti szabályozás alapján tehát szükséges lesz eldönteni azt, hogy valaki az állami, vagy a magánegészségügy területén kíván majd a jövőben munkát végezni – a két területen együtt csak külön engedéllyel lehetséges a praktizálás.
MINŐSÍTÉS ÉS SZOLGÁLATI ELISMERÉS – VAJON JÓL VÉGZEM A MUNKÁM?
Az egészségügyi szolgáltató a törvény által értékelésre kötelezett egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy munkateljesítményét a munkáltató írásban értékeli (pl. orvos, szakorvos, fogorvos, gyógyszerész, illetve nem egészségügyi egyetemi végzettséggel, valamint nem egészségügyi egyetemi végzettséggel és egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkező személy esetében évente legalább egyszer). Az értékelés alapján az illetmény az adott fizetési fokozathoz tartozó összeghez képest legfeljebb 20%-al csökkenthető vagy növelhető.
A huszonöt, harminc, illetve negyvenévi egészségügyi szolgálati jogviszonnyal rendelkező egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személynek szolgálati elismerés jár:
- huszonöt év jogviszony esetén kéthavi,
- harminc év jogviszony esetén háromhavi,
- negyven év jogviszony esetén öthavi illetményének megfelelő összeg.
KIRENDELÉS MÁSIK EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓHOZ
Az egészségügyi szolgáltató fenntartója saját döntése alapján – az érintett egészségügyi szolgáltató vezetője véleményének kikérését követően – egészségügyi közfeladat ellátása érdekéből az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt határozott időre kirendelheti egy másik, ugyanazon fenntartóhoz tartozó egészségügyi szolgáltatóhoz.
A kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet, amely azonban egy alkalommal, legfeljebb további egy évvel (összesen tehát két évre) meghosszabbítható. A kirendelés lejártát követően az egészségügyi szolgáltató köteles a foglalkoztatást az eredeti egészségügyi szolgáltatónál, eredeti munkakörben tovább végezni.
A kirendelésről szóló döntést legalább tíz munkanappal korábban, írásban kell közölni, melynek tartalmaznia kell a kirendelés várható időtartamát is.
MIT TEHETEK?
Tekintettel arra, hogy rohamosan közeleg a munkaszerződés megkötésére nyitva álló végső határidő, ha a jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban tanácsadásra és hatékony megoldásra van szüksége, foglaljon időpontot konzultációra IDE kattintva, vagy keresse fel irodánkat a ‘KAPCSOLAT’ gomb alatti elérhetőségek egyikén!