Debrecen

Antall József u. 36., fsz. 1.

+36 20 445 8480

Hétfőtől-péntekig 8-17 között

Hétköznap: 8-17 óráig

Hétvégén irodánk zárva tart

A SZABADSÁG KIADÁSÁVAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin

„Jövő hétre szabadságot vettem ki!” „Van még bent 5 nap szabim tavalyról!” Nem vettem ki az összeset, kifizetik év végén!” – gyakran találkozunk ehhez hasonló kijelentésekkel, de vajon jogilag mennyire helytállóak? Ebben a bejegyzésben a szabadsággal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat (és tévhiteket) ismertetem, ezeket a konkrét kérdéseket is megválaszolva.

HÁNY NAP SZABADSÁGOM VAN?

A Munka Törvénykönyve pontosan meghatározza, hogy a munkavállaló hány nap szabadsággal rendelkezhet, ez egyformán érvényes a teljes és részmunkaidős munkavállalókra. Ha a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, részére a szabadság arányos része jár. (A fél napot elérő töredék nap egész munkanapnak számít.)

A szabadság alapszabadságból (mely összesen 20 nap), illetve az ezen felüli pótszabadságokból állhat:

  • Életkor után több pótszabadság jár, mely abban az évben jár először, amikor a munkavállaló az adott életkort betölti:
    • huszonötödik életévétől egy,
    • huszonnyolcadik életévétől kettő,
    • harmincegyedik életévétől három,
    • harmincharmadik életévétől négy,
    • harmincötödik életévétől öt,
    • harminchetedik életévétől hat,
    • harminckilencedik életévétől hét,
    • negyvenegyedik életévétől nyolc,
    • negyvenharmadik életévétől kilenc,
    • negyvenötödik életévétől tíz

munkanap pótszabadság jár.

  • Gyermekek után: A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb
    • egy gyermeke után kettő,
    • két gyermeke után négy,
    • kettőnél több gyermeke után összesen hét

munkanap pótszabadság jár, mely fogyatékos gyermekenként további két munkanappal nő. (Egy 44 életévét betöltött, háromgyermekes munkavállaló tehát 20 + 8 + 7 = 35 nap szabadsággal rendelkezik.)

  • Apák részére járó születési szabadság: az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.
  • Fiatal munkavállalók: a 18. életévét be nem töltött fiatal munkavállalónak évente öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a 18. életévét betölti.
  • Egészségre ártalmas vagy azt veszélyeztető munkakör: A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár. (Tipikusan ilyen a bányász vagy a röntgensugárral dolgozó munkavállaló.)
  • A megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra jogosult, illetve vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló részére évente 5 munkanap pótszabadság jár.

A munkáltatóval történő megállapodás alapján lehetséges, hogy a törvényben meghatározott szabadságtól többet kapjon a munkavállaló, de kevesebbet adni már nem lehet.

Tévhit továbbá az is, hogy a próbaidő alatt nem lehet szabadságra menni – mérlegelés kérdése természetesen, hogy „jó pont-e” rögtön szabadsággal kezdeni az új munkahelyen, de például egy nyári munkahelyváltás esetén egy előre jelzett nyaralást méltányolhat az új munkáltató. A jogszabály kizárólag annyi korlátot rögzít, hogy a munkaviszony első három hónapjában a munkavállaló által kért szabadságot a munkáltató nem köteles kiadni.

„VETTEM KI SZABIT, TEGNAP SZÓLTAM, HOGY JÖVŐ HÉTEN VÉGIG NEM LESZEK!” – BIZTOSAN ÍGY MŰKÖDIK?

Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem – szerencsére a legtöbb munkahelyen rugalmasan kezelik a szabadság kiadásának kérdését, de fontos azonban leszögezni: ez a (véleményem szerint korrekt és életképes) gyakorlat szemben áll a Munka Törvénykönyve által előírt szabályokkal. A törvényszöveg értelmében a munkavállaló a teljes szabadságából mindössze hét nappal rendelkezik (tehát hivatalosan csak ennyit „kérhet ki”), és a szabadságigényét köteles legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni a munkáltatóval. A többi szabadságról a munkáltató viszont szabadon dönthet, így például egy „kötelező kéthetes nyári leállás” esetén történő szabadságra küldés nem jogszerűtlen – különösen azért, mert a szabadságot a munkáltatónak úgy kell kiadnia, hogy a munkavállaló évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzése kötelezettsége alól (melybe a hétvége vagy más heti pihenőnap, illetve a munkaszüneti nap is beleszámít).

VISSZAHÍVHAT-E A MUNKÁLTATÓ A SZABADSÁGOMRÓL?

Bármennyire is rosszul esne például nyáron félbeszakítani a vízparti nyaralást, kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a munkáltató a szabadság kiadásának időpontját módosíthatja (vagyis a tervezettnél hamarabb vagy később engedheti szabadságra a munkavállalót), illetve a már megkezdett szabadságot megszakíthatja és visszahívhatja a munkavállalót.

A jogszabály nem határozza meg pontosan ezeket az érdekeket vagy okokat, ez mindig egyedi mérlegelést igényel – olyan súlyos, előre nem látható körülménynek kell történnie, amire nem kellett előre számítania a munkavállalónak (például egy nagyon súlyos üzemzavar).

Fontos garancia azonban, hogy a szabadság időpontjának módosításával vagy annak megszakításával kapcsolatos teljes kárt és költséget köteles a munkáltató megtéríteni (például a lemondott szállás díja, visszautazás költségei stb.).

MEGVÁLTHATÓ-E PÉNZBEN A KI NEM ADOTT SZABADSÁG?

Nem, csak egyetlen kivétellel – a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani, melyre a munkáltató a munkaviszony megszűnésekor (legkésőbb öt munkanapon belül) a munkabér és egyéb járandóságok megfizetésével, illetve a megfelelő iratok kiadásával együtt köteles.

„ÁTCSÚSZTATOM A SZABADSÁGOT JÖVŐ ÉVRE!” – EZ TÉNYLEG MŰKÖDIK?

A válasz hasonló az eddigiekhez: főszabály szerint nem, csak kivételes esetekben van erre lehetőség, ugyanis a szabadságot abban az évben kell kiadni, amelyben az a munkavállalónak jár. Mik a kivételek:

  • Ha a munkaviszony október 1-jén vagy azt követően kezdődött, a munkáltató a szabadságot a következő év március 31-ig adhatja ki.
  • Tárgyévben kiadott szabadságnak minősül az is, ha a szabadság decemberben kezdődik és maximum 5 munkanap a következő évre csúszik át.
  • Ha a munkáltató és a munkavállaló ebben megállapodik, akkor az életkor alapján járó pótszabadságot a munkáltató a tárgyévet követő év végéig is kiadhatja.

Bízom, hogy ezzel a bejegyzéssel sikerült eloszlatni néhány hétköznapi tévhitet a szabadság kiadásával kapcsolatban. Amennyiben munkajogi ügyekkel kapcsolatban hatékony jogi segítségre van szüksége, foglaljon időpontot konzultációra IDE kattintva, vagy keresse fel irodánkat a ‘KAPCSOLAT’ gomb alatti elérhetőségek egyikén!