Amikor az iroda honlapja készülőben volt, elhatároztam, hogy egy blogot indítok azoknak a jogi tartalmaknak a megosztására, melyekről úgy gondolom, hogy hasznosak lehetnek az érdeklődők, látogatók számára – ám a szakmai dolgokon túl szerettem volna valami könnyedebbel is előállni.
Annak idején a Lost nyitotta meg számomra a kaput a sorozatok világába, ahonnan azóta sem léptem ki, és néhány hónappal a magyar lokalizáció indulása előtt aktív előfizetője lettem a Netflixnek, ami 2020 végéhez közeledve nagyon sok ember számára lassan felváltja a hagyományos, lineáris televíziózást, ez alól én sem vagyok kivétel.
Több sorozat nézése közben is felmerült az a gondolat, hogy a képernyőn látott szituációkkal kapcsolatban mi lenne a helyzet a magyar jogrendszeren belül, a cikksorozat elindításához azonban egy ügyvédek számára klasszikusnak mondható sorozat adta meg a végső lökést – mellyel egy régi adósságomat törlesztettem magamnak –, ez pedig a méltán népszerű Suits, ami magyarul a Brilliáns elmék címet kapta, így Netflix & Law címmel a jogról fogok írni a sorozatokon keresztül – vagy sorozatokról, a jogon keresztül.
Az első cikksorozatban tehát a Suits-ot veszem górcső alá, és a sorozat szituációin keresztül fogom bemutatni a kontinentális és az angolszász jogrendszer közötti különbségeket, ugyanis a filmekben és a sorozatokban látottak alapján gyakran téves kép alakul ki a bírókról, bíróságokról, az ügyvédekről, valamint a tárgyalóteremben történtekről. A cikksorozat első részében a sorozat alapfelállásáról lesz szó, valamint arról, hogy hogyan lehet valakiből ügyvéd a két különböző jogrendszerben, illetve hogyan működnek a különböző jellegű és méretű ügyvédi irodák.
PILOT
A Suits első részében – mások mellett – megismerkedhetünk Mike Ross és Harvey Specter karakterével, a kettejük közötti viszony és a közös munka adja a sorozat fő irányvonalát.
Mike Ross egy fiatal, zseniális képességekkel megáldott egyetemista, kiderül róla ugyanis, hogy fotografikus memóriával rendelkezik. A szülei gyerekkorában elhunytak egy autóbalesetben, a nagymamájával nevelkedett, ám a trauma ellenére tanulmányai során végig kitűnő volt. Minden álma az volt, hogy a Harvard egyetem jogi karán szerezzen diplomát és ügyvéd lehessen – nem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulok, hogy nincs minden rendben az egyetemen, ezért a könnyű pénz reményében marihuánát árul (és persze fogyaszt) a legjobb barátjával, illetve jó pénzért mások helyett ír felvételi- és egyetemi teszteket.
Harvey Specter ezzel szemben egy New York-szerte ismert és elismert, igen jó hírű, és ezzel párhuzamosan legalább akkora egóval rendelkező ügyvéd, aki a Pearson & Hardman ügyvédi iroda partneri kinevezésének várományosa. Az iroda csak és kizárólag a harvardi diplomások közül választ munkatársakat, a belső szabályzat szerint pedig minden új partner jogosult maga mellett ügyvédjelöltet alkalmazni, így Harvey el is kezdi szervezni az állásinterjút egy hotelben…
Mike-nak eközben sürgősen pénzre van szüksége, hogy a beteg nagymamájának idősotthoni ellátását fedezni tudja, így elvállalja, hogy eljuttat egy kábítószerrel teli táskát egy bizonyos személynek, és öltönyt húz az álca érdekében. A díler pont abban a hotelben várja Mike-ot, ahol Harvey az interjút tartja. A rendőrség fülest kap a táskahordozóról, Mike azonban a hotel folyosóján kiszúrja az álruhás rendőröket, így a lebukás veszélye elől menekülve beront az első szobába – egy rakás frissdiplomás közé az állásinterjú kellős közepére.
Harvey titkárnője – abban a hitben, hogy Mike is egy a sok jelentkező közül – beküldi őt Harveyhoz az interjúra, Mike ekkor találkozik először a nagydumás ügyvéddel, aki előtt véletlenül azonnal kinyílik a táska és kiborul az igen tekintélyes mennyiségű kábítószer. Harvey igen lazán kezeli a dolgot, Mike pedig bevallja, hogy a rendőrök előli menekülés sodorta őt ebbe a szobába. Harvey tudatja a fiúval, hogy itt egy ügyvédjelölti állásinterjú zajlik, Mike pedig elmeséli Harvey-nak, hogy a nagy álma az volt, hogy ügyvéd legyen, és bár gondok akadtak az egyetemen, de puszta érdeklődésből rengeteget olvasott a jogról, így a fotografikus memóriájának, valamint a zseniális eszének köszönhetően igen járatos a jog világában. Harvey erre kineveti, Mike pedig fogad vele: kérdezhet tőle bármit a jogról, ha tudni fogja rá a választ, Harvey felveszi ügyvédjelöltnek.
Mike Harvey minden kérdésére tudja a választ, aki így elbukja a fogadást, de azonnal felismeri a tehetséget és a szorgalmat a srácban, a sok folyosón várakozó, sablonos jelentkezőhöz képest különlegesnek látja Mike-ot, ezért tartja a szavát: felvette őt ügyvédjelöltnek – a gond csak az, hogy Mike-nak nemhogy harvardi, semmilyen jogi diplomája nincsen, így Harvey ezzel a hazugsággal a karrierjét és az engedélyét kockáztatja, mégis megkezdődik a közös munka… Mike ezzel belecsöppen New York egyik legmenőbb ügyvédi irodájának vérkeringésébe, és rögtön első nap megismerkedik egy Rachel Zane nevű jogi asszisztenssel (akit érdekesség, hogy Meghan Markle, pardon, Meghan sussex-i hercegné, Harry herceg felesége alakít).
A JOGI EGYETEMTŐL AZ ÜGYVÉDSÉGIG AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN
Harvey számára sem volt rövid az út az ügyvéddé válásig. Az USA-ban a diákoknak a középiskolai tanulmányok után el kell végezniük egy négyéves, alapdiplomát adó, főiskolai szintű képzést, melynek során jogi oktatás nincs: többségében politikatudományt, nyelveket vagy gazdasági tárgyakat hallgathatnak. A jogi karra való bejutáshoz jó tanulmányi átlag (GPA – grade point avarage) szükséges, valamint egy egységes központi felvételi vizsga teljesítése (LSAT – Law School Admissions Test; többek között ezt a tesztet is vállalja Mike pénzért mások helyett). Ezen túl a legtöbb egyetem néhány oldalas bemutatkozó esszét is vár a jelentkezőktől, így a felvételi eljárás nem kizárólag az eredményekre, a személyre is koncentrál. Az LSAT vizsgára a LSAC (Law School Admission Council) honlapján keresztül lehet regisztrálni, ahol minden információ megtalálható a jogászképzésre jelentkező diákok számára. Ezen túl lehetőség van próbatesztek kitöltésére is, ahol ismerkedhetnek a számonkérés módjával és a feladattípusokkal. A sikeres felvételi vizsgát követően a hallgatók egy hároméves, J.D. (Juris Doctor – jogászdoktor) képzésben vesznek részt.
A képzés hároméves, hat szemeszterből áll. A tantárgyi követelmények megállapítása az American Bar Association (ABA – akkreditációs jogkörrel felruházott ügyvédi szervezet) hatáskörébe tartozik. Az elsőévesek alapozó tárgyakat hallgatnak, mint például az alkotmányjog, a polgári- és a büntető eljárásjog szövetségi szabályai, vagy a szerződések joga. A common law jogrendszerű országokban nem szerepel a tantervben a magyar joghallgatók egyik „mumusa”, a római jog, jogtörténettel pedig a különböző tárgyakon belül egy-egy fejezet erejéig, érintő jelleggel találkoznak. A jogi etika nevű tárgy (a sorozat harmadik évadának egyik részében éppen ekörül forog a fő konfliktusforrás) hallgatását a Watergate-botrány után tették kötelezővé, ugyanis Richard Nixon elnök és társai valamennyien jogászok voltak.
A képzést leginkább Szókratész „kérdezve kutató” módszeréhez szokták hasonlítani, melynek egyik legfontosabb eleme az interaktivitás: a legtöbb óra célja nem az, hogy a hallgatók az adott jogszabályt elsajátítsák, hanem az, hogy megtanuljanak logikusan gondolkodni, analizálni egy problémát, és megfelelően alkalmazni a jogot az egyedi esetre.
A diploma megszerzését követően Harvey a szövetségi ügyészségi rendszerben (US Attorney) helyezkedett el, ahol Cameron Dennis new york-i kerületi ügyész volt a mentora. Biztosított volt számára a hosszútávú előmeneteli lehetőség, azonban Harvey – no spoiler, hogy miért, de – mégis váltott: átállt a „másik oldalra” és a Pearson & Hardman irodájához szerződött. Ez a váltás is szimbolizálja, hogy viszonylag szabad az átjárás a jogászi hivatáson belül.
EKÖZBEN MAGYARORSZÁGON
Magyarországon az ügyvédi rendtartás 1723-ban jelent meg, mely az ügyvédi vizsga letételét és az eskütételt írta elő a praktizáláshoz. Az ügyvédi hivatásrend alapvető szabályait jelenleg az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény adja meg. De mi kell ahhoz, hogy valaki Magyarországon ügyvéd legyen?
A válasz, azt hiszem, hogy közismertebb mint Mike vagy Harvey esetében: az érettségit követően ötéves, osztatlan jogászképzés, a diploma megszerzését követően – hasonlóan az orvosokhoz – a hallgatók egy általános jogi diplomát szereznek, amely a klasszikus jogászi hivatásokban (mint a bíró, ügyész és az ügyvéd) önálló munkavégzésre még nem jogosít.
Ehhez a jogi szakvizsga megszerzése szükséges, melynek előfeltétele a diploma után három évi igazolt jogi munkavégzés szakvizsgázott személy irányítása alatt. Az ügyvédség esetében a frissdiplomás jogászok leginkább ügyvédjelöltként helyezkednek el, amelynek során a principális szakmai irányítása és felügyelete mellett végeznek jogi tevékenységet: szerkeszthetnek okiratokat, korlátozott szinten elláthatnak peres képviseletet – gyakorlatilag az ügyvédség valamennyi részfeladatát elláthatják, de önállóan nem vállalhatnak ügyeket. A hároméves periódusból az ügyvédi tevékenység megkezdéséhez egy évet kötelező ügyvédjelöltként eltölteni, a fennmaradó időben azonban szabad az átjárás a munkakörök között – a lényeg az, hogy a munkáltató minden esetben szakvizsgázott személy legyen.
A három év leteltét követően az Igazságügyi Minisztérium által szervezett jogi szakvizsgában egy szabadon választott tárgyból írásbeli, majd összesen kilenc tárgykörből három szóbeli vizsgát szükséges letenni. (A jogi szakvizsga Magyarországon egységes, ami azt jelenti, hogy az ügyvédeken kívül a bírák, valamint az ügyészek is ugyanilyen feltételek szerint vizsgáznak.) A szakvizsga bizonyítvány birtokában a választott területi ügyvédi kamarában lehet kérni az ügyvédi névjegyzékbe való felvételt. Az ügyvédek szabadon választják meg azokat a szakterületeket, amivel foglalkozni kívánnak, a „szakosodást” csak a saját érdeklődésük befolyásolja.
ELTÉRŐ IRODAI STRUKTÚRÁK
A sorozatbeli Pearson & Hardman iroda struktúrája eltér a legtöbb magyarországi praxistól (bár megjegyzem, hogy itthon is nem egy iroda működik hasonló elveken, azonban ez inkább a fővárosban jellemző). Ahogyan említettem, a sorozat kezdetén Harvey a partneri kinevezése előtt állt. Hol is helyezkedett el ezzel Harvey a piramisban?
- névadó partner / ügyvezető partner: Jessica Pearson és Daniel Hardman, az iroda alapítói, akik gyakorlatilag a legfelsőbb vezetést látják el;
- partner: a felsővezetői csapat tagja, aki bizonyos résztulajdonnal bír az irodában;
- ügyvédek, ügyvédjelöltek: jogi végzettséggel rendelkező alkalmazottak (mint Louis Litt);
- jogi asszisztensek, titkárnők: jogi végzettséggel nem rendelkező alkalmazottak (mint az említett Rachel Zane vagy Donna Paulsen, Harvey titkárnője).
Az ügyvédek és az ügyvédjelöltek között a szakvizsga megléte a különbség, a multi-jelleggel működő, illetve nemzetközi irodákban az előmenetel viszont hasonlóképpen alakul. Ezzel szemben hazánkban a leggyakoribb az egyéni ügyvédi, illetve egyszemélyi, legfeljebb két-három ügyvéd tag vezetésével, kis létszámú alkalmazottal működő praxis.
Bízom benne, hogy a Suits szűrőjén keresztül sikerült közérthetően bemutatnom, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ügyvédi praxisba kezdjen, illetve mi az, ami hasonló Magyarországon a képernyőkön látottakhoz képest. Bátran ajánlom minden érdeklődőnek a sorozatot, ugyanis a jogi vonatkozás mellett megfelelő mennyiségű drámát és humort csempésztek bele az alkotók, az ügyeket pedig a laikusok számára is közérthető módon és egészen hitelesen ábrázolja.
A Netflix & Law cikksorozat elindításával nem titkolt célom az is, hogy közelebb hozhassam a jog világát az oldalam követői számára, így örülnék, ha beszélgetés bontakozna ki kommentekben a Facebookon, ahol a legjobb tudásom szerint szívesen válaszolok a felmerülő kérdésekre. A cikksorozat következő részében bemutatom, hogy Harvey és Mike milyen módszerekkel látják el a sorozatbeli ügyeiket, és ezek közül az eszközök közül mi alkalmazható a hazai jogrendszerben.